Szemléletem, küldetésem

Meggyőződésem szerint az „Egészség” = „Egész”-séget, teljességet jelent, az ember testi - érzelmi - mentális összhangját, harmonikus egységét. A betegség = a létezésünk egységességének, a teljességének a hiánya. Akár testi, érzelmi, mentális probléma lép fel, az kihat életünk, létezésünk egészére.

A több ezer éves (távol keleti, tibeti, kínai, indiai ayurvéda, jóga, indián és ősmagyar stb.) bölcsességek és gyógymódok alapjai is erre az egységes szemléletre épülnek, és ugyancsak erre utal régi magyar mondásunk is: „Ép testben ép lélek”.

A holisztikus szemléletmódban számomra az a felemelően szép, amikor az időt álló, ősi bölcsességek és tanítások tudományos igazolásokat (is) nyernek, így az „ősi és a modern összeér”, átfogóbb módon is összekapcsolódik.

Fiatal koromban a jóga és a meditáció gyakorlásán keresztül ismerkedtem meg a test-lélek-szellem harmonikus egységének fontosságával. Orvosi tanulmányaim során a hagyományos kínai medicina (5 elem tana), a homeopátia (alkati szer), a Bach virágterápia és a kognitív pszichoterápia, hipnózis kutatások, stb egyaránt feltárták a „gondolatok – érzelmek - testi reakciók (betegségek)” közötti elválaszthatatlan ok - okozati összefüggéseket. A gyógyulandó páciens számára ez azért válhat fontossá, mert ezeknek a (régről ismert, ugyanakkor már tudományosan is igazolt) összefüggéseknek a megértése nemcsak a betegséghez vezető út feltárásában és megértésében segíthetnek, hanem a gyógyulás irányába is, célzott terápiás lehetőségekként.

Tapasztalataim szerint a külön - külön, önmagukban is hatásos, mellékhatásoktól mentes, természetes gyógymódok individuális (személyre szabott) kombinálása összeadódó gyógyhatásokat eredményezhet, növelve ezzel a páciens gyógyulási lehetőségeit.

A holisztikus szemléletmód abban segíthet, hogy a páciens a gyógyulása szempontjából a leginkább hatásos és egyben költséghatékony komplex gyógymódban részesülhessen.

A komplementer medicina alapvetően az egész embert vizsgálva, a személyre szabott, individuális kezelések fontosságát hangsúlyozza. Ez a szemléletmód jelentősen különbözik a jelenlegi tudományos akadémiai medicina (szintetikus gyógyszereket preferáló) kezelési módszertanával, amelyben alapvetően a nagyszámú (több száz – több ezer fős) betegpopulációkon végzett tudományos kísérleteken alapuló, nemzetközi protokollokra épülő, uniformizált kezelési sémák terjedtek el az utóbbi 20-25 évben.

A holisztikus szemléletmódhoz hasonlóan - a terápiás hatékonyság növelése érdekében - az egyes orvosi szakmák specializálódása mellett az orvostársadalomban is egyre inkább felmerül a szakmai igény az - egyes szakmákat átfogó - interdiszciplináris szemléletre és az orvosi társszakmák minél szorosabb együttműködésére.

A tudományos és a komplementer medicinában párhuzamosan zajló, egymás irányába közelítő tendenciákat a tudatosan gyógyulni vágyó páciensek jogos és valós igényei generálják, ezért hosszútávon remélhető, hogy a gyógyítás fejlődésének iránya az ősi múltra visszatekintő komplementer medicina és a modern tudományos orvoslás integrált alkalmazása felé mozdulhat majd el, a páciensek egyre hatékonyabb gyógyulásának elősegítése érdekében.